Egy Fáraó Naplója

Hello! A nevem Neptunuszesz. Most kezdem írni ezt a naplót. Hú…… Az is igaz, hogy három napja tanultam meg írni. Azt először is mindenképpen el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon drága volt ez a pergamentömb! Úgyhogy, aki kárt tesz benne, az KI IS FIZETI!!! Ezzel le is tisztáztunk mindent, úgyhogy elkezdem írni a naplót.

I.e. 816. febr. 14.

Kedves Naplóm!

Ma reggel furcsa zajra ébredtem. A „drága” macskám Kleopátra, a függönyt karmolászta. Még mielőtt elkaphattam volna, úgy belekarmolt a függönybe, hogy az elszakadt, és a macska lecsúszott. Szép kis núbiai macska, de még nagyon kicsi, és nagyon virgonc. Feleségem, Neptunia lefektette a macskát külön bejáratos lakosztályába, és átkarolta a gyerekeket. Apropó, van két lányom, és két fiam. Az egyik fiam Manasse-t még nagyon kicsi. Nagyobbik fiam, Darkemia már tíz éves, és mindig csak olvas. Két nagy lányom Nazira és Vetora nagyon jól megvannak egymással. Én Manasse-t karomba vettem, és elvittem a konyhába. A többiek már ott ültek. Jöttek a szolgák, feltálalták a drága ételt. Csak úgy roskadt az asztal a sok finom ételtől. A három vidám gyerkőc farkaséhesen falta a finom eledelt. Na de várjunk! Hol van ez egyik lányom, Vetora??? Még csak ide sem jött reggelizni. Neptunia azt mondta, elmegy a vásárba, hátha ott kódorog. Énrám maradt a többi gyerek. Nem volt kedvem velük foglalkozni, így „elővettem” Fatimát, Manasse dajkáját, hogy vigyázzon rájuk. Ő bevitte őket a szomszéd szobába, és mesélt nekik egy régi fáraóról, Kaktusz-ról. Én pedig lementem az Egyiptom Fürdőbe, és egy keveset pihentem. Ekkor hazajött Neptunia, és Vetora mellette. A feleségem egy kicsit kiabált vele, de gond nem lett. Úgy döntöttem, ma már nem akarok több bonyodalomba keveredni. Inkább megvacsoráztam a feleségemmel, és a gyerekekkel. Utána ledőltem az ágyamra, és már el is aludtam.

Febr. 15

Kedves Naplóm!

Ma álmosan keltem fel. Mintha egy éjszakai buliba lettem volna! Elmentem mosakodni, aztán WC-re, aztán: Ááááááá!!!!!! Nincs víz! Nem tudom lehúzni a WC-t… Ez nagyon rossz… Most szóljak valakinek? Nem tudtam, mit tegyek… De utána még rosszabb lett. Benyitott a mosdóba egy szolga: Bocsánat, takarítás! Én pedig ott álltam egy szál pálmalevélben! Most képzeljétek el… De végül is elrendeztük az ügyet. Pár sivatagióra múlva a víz is elkezdett visszajönni. De ezt sosem fogom elfelejteni. Ebédnél már megint történt egy szerencsétlenség. Miközben szolgálták fel a finomabbnál finomabb ételeket, a séf keresztülesett az asztalon. Csak úgy röpködtek mindenfelé ez ételek! Sült sivatagi rókahús! És a kígyópástétom! Úgy sajnáltam. Még szerencse, hogy volt tartalék, így újra felszolgálták az ételeket. Jötta a legkedvesebb szolgám, Efráim, és összetakarított. De ez még semmi! Most jön a java! A sok fáradalom után ma is elmentem. A sivatagi Fürdőbe, hogy legalább egy sivatagiórát pihenhessek. De már szinte nem is láttam, olyan fáradt voltam. Az uszodamester felmosta a padlót. Főleg a csempe jó csúszós volt! És jött a katasztrófa. Az egyik közelben lévő szolgálólány idekiáltott: Vigyázzon Uram! De ekkor már belecsúsztam a medencébe. Kicsit bevertem a lábam, de különösebb sérülésem nem lett. Az uszodamester sűrű elnézését kérte. Szerencsére megúszta a kirúgást. De levontam a fizetéséből. Aztán kimentem a Pálma- szigetre, és belefeküdtem a külön nekem készített függőágyamba. Nagyon fáradt voltam. Ott helyben elaludtam.

Febr. 16.

Kedves Naplóm!

Ma túrázni mentem a fiaimmal. A sivatagba mentünk. Jó kis túra volt, kár hogy a fiúk állandóan el akartak szökni. Végül is magamhoz kötöztem őket, így nem tudtak elmenni. Délután értünk haza. Éppen pakoltunk le, mikor az egyik szolga bejelentette, hogy vendég érkezett. Kirohantam, hogy megnézzem. És mikor megláttam, így kiáltottam: Csá Nagyi! Mi a helyzet? Nálatok sincs víz, vagy mi? Ő erre: Nyilván Őfelsége! Ha egyszer itt nincs, akkor ott sincs! Bár amint látom, itt már megjött! Erre én: Honnan tudod, hogy itt nem volt víz? És erre ő meg így felelt: Hát, aki zseninek született… Úgy döntöttem, inkább hagyjuk ezt a beszélgetést. A Nagyi hozott egy kis kaktuszos sütit. De azt meg sem kellene említenem, hogy… Neked írtam már, hogyan szokta készíteni? Nem? Ezt furcsállom! Tehát rajta szokta hagyni a tüskéket. Mindig beleállnak a nyelvembe… És mindet meg kell ennem! Muszáj! Kötelező! Ó borzalom… És ráadásul só helyett cukor… Vagyis fordítva! Na jó, mindegy… Látszik, hogy fáradt vagyok… Ledőlök egy kicsit….

Febr. 17.

Kedves Naplóm!

Kiderült, hogy a lányom Vetora febr. 14-én Valentin-napot ünnepelni volt a vásárban. De vajon hogyan derítettük ki? Biztosan érdekel téged… Hát kezdjünk bele… Tehát ma kivételesen engedélyt kért tőlem, hogy elmehessen a vásárba. Gyanús volt nekem a lányom, de elengedtem. Felvettem a nyomozóruhámat, elővettem a nagyítót és vittem lisztet is! Ráhintettem a lisztet a földre, de minek is? Passz!!! Aztán meg belefutottam a lisztbe, nem ügyelve semmire. De ezt sem tudom, hogy minek! Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy csukott szemmel jártam. Ekkor a kisfiam bekukucskált a szobába, és ezt mondta:

- Ápá most te vagy nővérke, és nővérke te?

Nem tudtam, hogy most mi van. Pár perc múlva:

- Ápá lábnyomok!

- Tényleg? Ez jó hír!!! Kinyitottam a szemem. Asszem mehetünk a cipészhez. Ekkora lábat!

- De az ápá lábnyoma! –szólt a kicsi.

- Jah…

De most valami nagyon nem jó… Mindegy. Hagyjuk ezt a liszteset. És most moshatom fel. Szabadnapos a kedvenc szolgám! A többi meg lassú csiga… Hát azért idehívtam az összes szolgát, de nem ért semmit. Hagyjuk… Majd később… Inkább bementem Vetora szobájába. Az asztalon hagyta a naplóját. Nagyon kíváncsi voltam, hát kinyitottam. Ez volt a napló egyik oldalán: Hogy kit szeretek, nem mondom, de hogy szeretek valakit, azt elmondom!

I love you! Vetora + Nem írom ide! Febr. 14: Valentin-nap! Megyek a vásárba, ott találkozom vele! Úgy gondoltam, erről nem kéne Neptuniának, a feleségemnek tudnia. Visszatettem a naplót. Akkor megjött a lányom. Mit mondjak neki most? Semmit!

- Mi az apa?

Nem mehetsz a városba, mert ha te nem vagy itthon akkor baj van!

- Mi történt?

- Manasse kiöntötte a lisztet!

Muszáj volt ezt mondanom. Nem mertem neki megmondani az igazat. Ebből a napból elég volt.

Febr. 18.

Kedves Naplóm!

Elég sok bonyodalomba keveredtem a lányom ügyében, ugyanis nem tudja, mit tettem, és én sem, hogy mit tegyek. Segíts, Kedves Naplóm! Hamarosan a dolgok úgyis napvilágra kerülnek. Aztán egy este mégis beszéltem Neptuniával. Azt mondta, hogy beszéljünk Vetorával. Felőle mehet a városba, elég nagy már hozzá. És el kéne mondani szegény lánynak, hogy mit gondolunk. Bementünk Vetora szobájába. Ő éppen Kleopátrával, a núbiai macskánkkal játszott. Elmondtunk neki mindent. Mérges volt ránk, de végül is megnyugodott.